Introvertált életművész

Író, költő, pedagógus, autodidakta basszerina, digitális tartalomkészítő

Szabad Gondolkodó, életművész, ki tán csak Havas Henrik nem volt még…

Életút

(1983. szeptember 16. – )

A kecskeméti születésű írónő gyermekkora nagy részét Hetényegyházán, a Nyíri erdő szomszédságában töltötte édesanyjával, édesapjával és egyetlen édestestvérével.

A falusi közeg rengeteg alkalmat adott a környékbeli gyerekekkel a különböző szabadtéri játékokra, amelyeket mindig bátyja felügyelete mellett élvezhetett óvodás éveiben. Kalandot-kalandra halmoztak, emlékeiket természetközeli eseményekkel gyarapították.

A család néhány költözést követően Kecskemét belvárosában telepedett le a Rákóczi iskola szomszédságában, ahol a gyermek Marosi Nikolett hamarosan megkezdhette izgalmakkal teli elemi tanulmányait.

Óvodás negatív tapasztalatait (kortársai csúfolódásait) hátrahagyva lépett be az általános iskola küszöbén. Kezdetben itt is meg kényszerült harcolni egészséges fejlődéséért. Felsős társai ugyanis nem voltak kíméletesek a kicsiny lánykával fiús természete, játékai miatt.

Introvertált személyisége borítékolható volt az őt ért sérelmek okán, még ha felsős korára több őszinte barátságot is kötött kortársaival. Innentől ők voltak a nagyok, ami Marosi Nikolett viselkedésére is hatással bírt. Az önbizalom egészségesebb mederbe terelése a küzdősportok (karate, kick-box) megjelenésével is, a gyakori edzésekkel és versenyekkel egyenes arányban növekedni látszott.

Kezdeti írásműveit igen korán, verses formában öntötte papírra. Borús hangulatuk az elmúlt évek fájó emlékeit, szomorúságát tükrözték, de magából való kiírásukkal egyre könnyebbé vált a szíve. Rövid ideig tartó, de máig emlékezetes öngyilkos gondolatainak is hamar vége szakadt.

Verselésére kezdetben az iskolai tanulmányai, később az általa felkutatott, illetve az otthonukban fellelt más klasszikusok és különféle rap-, rock- és popsztárok dalszövegei, versei hatottak.

Ifjúkori prózai próbálkozásai feledhető alkotások.

Felnőttként is megmaradt a versek szeretete, azonban már a kortárs irodalomból is, illetve egyre gyakrabban a terjedelmesebb könyvek különféle garmadájából is szemezgette olvasmányait. Falta a lírát és egyre inkább a próza felé kacsintgatott.

A sport, az olvasás és természetesen az írás szeretete végig kísérte Marosi Nikolett eddigi életútját, még ha lakcímét és munkahelyeit gyakrabban is váltogatta a megszokottnál.

Kecskeméti többszöri költözését követően, édesanyja halála következményeként, az akkor Nyárlőrincen élő, új családot alapító édesapjának birtokán kapott szállást, majd egy újabb tragédia okán ismét visszakerült Kecskemétre, ekkor édesapjával és féltestvérével karöltve. Mikor megismerkedett párjával, váltak szét útjai ősétől és – még mindig kiskorú – húgától.

Mindeközben edzéseket tartott, edzett, pultosként dolgozott, majd gyári szalagmunkás lett, később Németországban mosogatott, lángost sütött; visszatérve pedagógusként tevékenykedett és még mi minden. Szavajárása, mikor foglalkozásáról kérdezik, „talán csak Havas Henrik nem voltam még.”

Termékeny költői, írói életútjának gyümölcse néhány sikeres pályamű és megjelent első próza- és versgyűjteménye, melyek megadták a kezdő lökést, hogy kiteljesedjen. Szerzői léte ezután indul(t) meg igazán…

Műveinek állandó szereplője a magyar társadalom. Foglalkoztatják az emberi sorsok, érzelmek, melyeket előszeretettel tárgyal írásaiban. Készülő regényei is az általa megtapasztalt valóságból és némiképp skizofrén állapotban, elrugaszkodva az ismert önmagától, de mégis a realitás olykor ingoványos talaján mozognak.